Csendes percek ^^

Erősen elgondolkoztam azon amit az előbb mondtam, nem hiszem, hogy jól tettem, hogy hazudtam neki. Talán mégsem az lett volna a helyes döntés? Nem szeretek neki hazudni, annyira rossz érzés, de sajnos nem tehetek mást.
Lassan mértem végig a lányt, annyira szép, tej fehér bőre van, dús keblek, annyira kívánatos. De mégis mit gondolna rólam, ha most csak úgy leteperném? Valószínűleg sikítva menekülne előlem. Vagy talán élvezné, és viszonozná? Teljesen a gondolataiba merült látom rajta, tulajdonképpen már egy jó 10 perce farkasszemet nézhettünk egymással, mikor ő egy könnyed mozdulattal el lökte magát, felállt, és újra az erkély felé vette az irányt. Utána akartam szólni, hogy kezd hűvös lenni az idő odakint, de nem akartam megtörni a kettőnk között kialakult csendet. Ezért felálltam, majd levettem a takarót az ágyról, kimentem, s Kita hátára terítettem. Megfordultam, hogy bejövök, ám a lány olyan gyors s nesztelen volt, meg sem hallottam, hogy megfordult, s hátulról átfonta kicsiny karjait mellkasomon. Nem kellett megszólalnia ahhoz, hogy megértsem mire vágyik. Megfordultam, és megfogtam kezeit, felnézett rám szemei sarkában még mindig felfedezhető volt pár könnycsepp. Lassan odahajoltam a homlokához, s egy puszit nyomtam rá, legszívesebben megízleltem volna, édes aprócska vérvörös ajkait, de türtőztetnem kellett magamat. Nem ragadhat el a pillanat, nem is vagyok tulajdonképpen az a romantikus típus aki éppen a hold fénye alatt akar megcsókolni egy lányt. Lassan tárta szét karjait Kita, megölelt. Nem tudom eldönteni, hogy azért tette-e mert ezt akarta, megakart ölelni, vagy pedig csak szimplán azért, hogy én se fázzak meg, ugyanis ölelő karjaival rám is juttatott a takaróból amit előbb hoztam ki neki. Lassan vettem le róla a takarót, majd háttal fordítottam magamnak, s így takartam be, szabály szerűen körbe bugyoláltam, majd lassan elkezdtem húzni hátrafelé, mígnem beleütköztünk a falba, lassan kezdtem el csúszni lefelé, s még mindig húztam magammal. Majd leültünk a földre, s ő nekem dőlt. Alig telt el pár perc ám ő csak nem nyughatott mocorogni kezdett, s elkezdett kibújni a takaróból, szembe fordult velem, s a hátam, és a fal közé tette a takarót, majd ujjra megfordult, h ismét háttal legyen nekem, s befarolt a lábaim közé. Elmosolyodtam, majd ráterítettem a takaró két végét, és szorosan magamhoz öleltem, éreztem ahogy vacog. Lassan elkezdtem simogatni a karját, hogy felmelegítsem, óvatosan fordult oldalra, s fejét a mellkasomra hajtotta, egyik keze a hasfalamon pihent meg míg a másikkal megfogta egyik kezemet. Legszívesebben megállítottam volna az időt, hogy örökké így maradhassak vele.


Valahogy erős késztetést éreztem arra, hogy újra kimenjek az erkélyre, nem tudom, hogy miért, egyszerűen csak vonzott valami kifelé, egy láthatatlan misztikus erő ami erősebb nálam, s átveszi testem felett az uramat. Pár perc múlva, érzem, hogy utánam jött Kevin, nem fordulok hátra, kíváncsian várom mit akar tenni, érzem, hogy gondoskodóan a vállamra tesz egy takarót, magamra húzom, majd egy gyors mozdulattal megfordulok, és megölelem a fiút, nehogy elmenjen. Nem szerettem volna egyedül itt ácsorogni, olyan jó az ő társasága, mindig megnyugtatólag hat rám, mintha tudná mindig, hogy mire vágyom. Lassan öleltem át, s közben betakartam őt is, hogy nehogy feltűnő legyen, hogy ölelgetem. Olyan jó érzés volt megpihentetni fejemet az izmos mellkasán, éreztem, hogy lassan kibontakozik ölelésemből, és megfordít, bevallom picit megijedtem, hogy mit akar, utána rájöttem. Mikor újra rám csavarta a vastag takarót, megértettem, hogy engem akar védeni. Majd átölelt, olyan aranyos volt, lassan elkezdett húzni hátrafelé, neki ütköztünk a falnak, majd lassan lecsúsztunk rajta. Átölelt engem, de én még ezzel sem voltam megelégedve, érezni akartam a szív verését, ahogy a tüdeje megtelik az életet adó oxigénnel. De nem, nem érezhettem mindezeket tisztán, hiszen köztünk volt a takaró. Tehát elhatároztam, hogy mindent megteszek, hogy közelebb kerülhessek hozzá. Lassan hátrébb csúsztam, majd a takarót átterítettem rá is. S a lábai közé bújtam, először hátamat támasztottam mellkasának, ő betakart engem is, majd érezte, hogy fázom így simogatni kezdte karjaim. Olyan aranyos, figyelmes, és gondoskodó. Ám én még így sem nyughattam, lassan oldalra fordultam, s nekidőltem mellkasának, kezemet izmos hasfalán pihentettem meg, a másikkal pedig egyik keze után nyúltam, hogy érezhettem teste melegét. Olyan jó lenne most tudni, hogy mire gondolhat, miért van az, hogy nem tudok belelátni a fejébe?
- Köszönöm. - Szaladt ki a számon, mire a Kevin, végigsimított arcomon, s kisöpört egy kósza tincse arcomból, s a fülem mögé helyezte. Elmosolyodott, s szorosan magához ölelt.




Hát igen innentől pedig folytatása következik. Valamikor x'D
Öm nos minden bizonnyal észrevetted, hogy történt pár változás a blogban, remélem örömmel olvasod el ezeket meg minden ilyesmi és szavazol is. ^^
előrre is köszönöm. sok puszi nektek ^^