méz édes volt.

Másnap reggel arra ébredtem, hogy a nap sugarai lágyan simogatják arcomat. Riadtan pattantak ki szemeim. Elaludtam volna? Futott át agyamon a kérdés. Lassan fordítottam oldalra fejemet, s láttam, hogy Kevin engem néz. Vajon mióta lehet ébren? Nem tudom, de nem is foglalkoztam inkább ezzel, hátradöntöttem a fejemet, majd a felkelő napot kezdtem fürkészni. Nem akartam, hogy vissza kelljen mennem anyához, legszívesebben örökké itt maradtam volna, vele. De nem tehettem, kötelességeim vannak, ugyanúgy Kevinnek is. El sem tudom képzelni, hogy most ő mire gondolhat, pedig annyira kíváncsi vagyok. Lassan álltam fel, majd bementem, hogy letusolhassak, majd felvettem egy fekete rövid farmert, és egy fekete fűzőt a melegre való tekintettel. Mikor bementem a szobába Kevin az ágyon feküdt, olyan aranyos volt, lefeküdtem mellé.
- Nem akarsz letusolni? - Kérdeztem tőle. Megrázta a fejét, majd felém fordult.
- Este olyan hamar elaludtál. - Mosolyodott el.
- Ne haragudj, talán jobban fáradt voltam mint ahogy azt éreztem. - Mentegetőztem, magam sem tudom, hogy miért.
- Hát a tegnapi nap után én is kimerültem volna. - Mosolygott rám, annyira aranyos volt. - Meddig leszel itt? Anyukád, nehogy idegeskedjen miattad. - Aggodalmaskodott.
- Nyugi az lesz az utolsó dolga, hidd el nekem. - Szontyolodtam el.
- Hát én úgy látom, hogy ő jobban félt téged mint ahogy te azt hiszed.
- Lehet, de akkor eléggé jól álcázza. De tudod mit? Nem foglalkozom most ezzel, nem jössz el velem sétálni? - Pattant fel a lány.
- Hát, ha ehhez van kedved, én szívesen megyek veled akárhová. - Tehát felvettem egy fekete balerina cipőt, és boldogan fogtam meg a kezét, majd húzni kezdtem magammal, mikor leértünk bezártam az ajtót, majd körbenéztem, hogy hová is mehetnénk. Hát persze, megint megragadtam a kezét, és futni kezdtem kedvenc játszóterem felé. Mikor odaértünk a tisztáshoz ahonnan már csak hegyeket lehetett látni megálltam, itt már nyugodtan sétálhatunk, nem zavar, és nem állít meg minket senki se.
- Hová megyünk? És nem sétáról volt szó? - Pihegett mellettem a fiú.
- Ne haragudj, innentől már nem sietünk sehová sem. - Engedtem el kezét,ugyanis eléggé belepirultam, mikor a kezünkre nézett, majd egyenesen a szemembe. - Gye... gyere utánam. - Indultam el a tisztás szélén elhelyezkedő bokrok felé, majd miután mentem picit már pár fa is volt, s utána már egy teljesen sűrű erdővé alakult a hely. Köd volt, furcsa eddig akárhányszor itt jártam még sosem volt köd, ám most füstként lehetett volna vágni. Az orrom hegyéig nem láttam el, ezért csak az ösztöneimre hagyatkoztam, s mentem egyenesen előre. Hiszen mi baj lehet? Már ezerszer voltam itt, lehetetlen eltévedni, még ekkora ködben is. A köd kezdett felszállni, s kirajzolódott előttem a játszótér vonala. Elmosolyodtam, majd gyorsabbra váltottam tempómat. Kevin is így tett, majd mikor odaértünk a hintákhoz, már hét ágra sütött a nap. Nem értem miért volt akkor köd az erdőben, de most nincs időm ezen gondolkozni. Belepattantam a hintába, és rámosolyogtam Kevinre.
- Imádom ezt a helyet, olyan megnyugtató. - Közöltem vele.
- Tudod, olyan furcsa vagy néha. - Sétált elém, s bevallom picit izgatott lettem.
- És ez baj? - Álltam fel a hintából, hogy közelebb legyek hozzá.
- Nagyon aranyos vagy. - Nem felelt a kérdésemre, de jól esett amit mondott.
- Nem ezt kérdeztem. - Kúszott apró mosoly arcomra.
- Tudom. - Húzott magához, szívem egyre hevesebben vert, és egyre szaporábban kapkodtam oxigén után. Elködösült előttem minden, csak rá tudtam koncentrálni. Egyik keze a derekamat fonta át, és vont egyre, és egyre közelebb magához, míg a másik kezét az arcomon pihentette, egy kósza hajtincset a fülem mögé tűrt, majd ujjait az államon pihentette meg, lassan emelte fel fejemet államnál fogva, majd hüvelykujjával végigsimított ajkaimon. Lassan csuktam be szemeimet, hagytam, had tegyen velem azt amit akar. Éreztem, ahogy megpuszilja a nyakamat, szinte perzselt ajkai helyén a bőröm. Majd éreztem forró leheletét, ajkaimon, jobban égetett mint a nap. Kipattantak szemeim, s közelebb emeltem ajkaimat szájához. Lassan oldalra fordította fejét, s elmosolyodott, majd egy apró puszit nyomott a számra. Megijedtem, hogy csak ennyit kapok, márpedig én ennyivel nem érem be. Lassan emeltem feljebb fejemet, hogy végre csókoljon már meg. Elmosolyodott, majd a fülemhez hajolt, s belesúgta, hogy telhetetlen vagyok. Majd újra ajkaimhoz hajolt, s végre ajkaimra tapasztotta sajátjait. Annyira heves volt, csak úgy harapta ajkaimat, mivel arra késztetett, hogy nagyobbra nyissam ajkaimat, s ezzel bebocsájtást nyert nyelvének. Vadul játszottak egymással nyelveink, s közben felbátorodtam, s egyik kezemmel beletúrtam hajába, majd kezeimet összefontam nyaka körül. Olyan hevesen, tüzesen, mégis gyengéden, és érzékien csókolt. Annyira jó érzés volt, mintha örökké csak az enyém lenne, ha többi nem szakadnánk el innentől kezdve. S abban a pár percben csak mi számítottunk, minden problémám eltűnt, csak rá koncentráltam, arra, hogy vele lehessek, és hogy csókolhassam, ölelhessem. Lassan eltolt magától, majd megölelt, elmosolyodtam, majd szorosan öleltem magamhoz, fejemet vállára hajtottam, majd csipkelődés képen megharaptam picit a nyakát. Felszisszent, mire elengedtem, és futni kezdtem, ő pedig kergetni engem. Nagyon gyors volt, alig bírtam úgy futni, hogy legalább ne rögtön kapjon el. Ám még egy perc se telt el, de már a karjaiban viaskodtam, hogy elengedjen, és újra futhassak előle. Nevetve próbáltam szabadulni, s kapálóztam össze vissza, minek eredménye az lett, hogy a földre estünk mind a ketten, s én húztam a rövidebbet, hiszen ő térdelt fölöttem. Csikizni kezdett, mire kitört belőlem a nevetés.
- Neh... kérlekh. - Kapkodtam közben a levegőt. Abba hagyta, s lehajolt, hogy újra, és újra megcsókoljon. Szívem szerint örökké itt maradtam volna vele. Elmosolyodtam, majd fordítottam a helyzeten, magam alá tepertem, s a csípőjére ültem, nem ellenkezett, sőt hagyta magát, hagyta, hogy én legyek felette. Kezeit a csípőmön pihentette, s így fürkészte tekintetemet. Elmosolyodtam, majd leszálltam róla, s mellé feküdtem, az eget kezdtük fixírozni mind a ketten, ő magához ölelt, én pedig hozzá bújtam. Úgy érzem egész életemben erre vártam, csak rá.