.

Arra ébredtem, hogy nagyon éhes vagyok. Majd mikor arra is elszántam magamat, hogy kinyissam a szemem döbbenten vettem tudomásul, hogy az ágyamban fekszem. Tehát csak álmodtam volna? Nem, az lehetetlen, olyan igazi volt. Lassan fordultam oldalra, és Kevin feküdt mellettem, és engem nézett.
- Elaludtál, ezért visszahoztalak, bár eléggé nehezen találtam vissza, de összejött. - Mosolygott rám, és megsimogatta az arcomat. Szóval nem álmodtam. Viszont nem tudtam, hogy mit tegyek. Vajon ő is komolyan gondolta? Vagy úgy veszi, hogy ez ott marad? Mindent azon az eldugott kis játszótéren hagyunk.
- Én... tudod, most össze vagyok zavarodva. - Ültem fel, és lehajtottam a fejemet. Éreztem, hogy az állam alá csúsztatja ujjait, s lassan felemeli a fejemet. Alig pár mm választ el bennünket egymástól. Egyenesen a szemeibe nézek.
- Kevin én... - Nem tudtam befejezni, mert megcsókolt. Pedig, ha befejezhettem volna. Most csak arra tudok koncentrálni, hogy milyen érzékien csókol, milyen puhák az ajkai, és, hogy ő már csak is az enyém.
- Mond. - Húzódott el tőlem, és rám nézett.
- Szeretnék én is vámpír lenni. - Jelentettem ki.
- Micsoda? - Lepődött meg, ám szemeiben egyáltalán nem láttam a meglepődötséget. - Ez most, hogy jön ide? Kita... vámpírok nem léteznek.
- Dehogyisnem, Kevin tudom, emlékszek mindenre, ott voltál te is. - Öleltem meg, egyre hevesebben dobogott a szíve.
- Hagyjuk ezt, én nem emlékszem semmire se, szerintem te még nem aludtad ki magadat eléggé. - Puszilt meg. Beadom a derekamat, mert tényleg álmos vagyok még, és az éhségem is alábbhagyott, nem árt egy kis fogyókúra, szóval alszok, de nem adom el egykönnyen.


Nem tudom, hogy honnan emlékszik rá, de el kell terelnem erről a figyelmét. Nem derülhet ki, még nem. De egyszerűen nehéz neki hazudnom, de meg kell tennem, még egy kis ideig ki kell bírnom, hogy nem mondhatok neki igazat.
Már el is aludt, annyira aranyos és szép mint egy angyal. Miért kell ezt tennem vele? Miért kell közénk tartoznia? Ez annyira kegyetlenség, annyi mindent kezdhetne az életével, de ez az ő döntése. Sajnos, nem tehetek ellene semmit se.