az a perc.

Erősen elgondolkoztam ezen az egészen. "Nem tudja". De miért nem? Annyira könnyű erre a válasz. DE most ez lényegtelen, a válasz nem számít most. Meg kell tudnom, hogy ki ő valójában, miért pont most jöttek ide, miért kavarnak újra port az életemben. Na... nem mintha bánnám, hiszen már akkor tudtam, hogy van valami ebben a srácban mikor legelőször megláttam. Szín tisztán emlékszem arra a napra, mennyire jó érzés volt. De nem... milyen butaságokat hordok itt össze meg vissza? Hiszen engem csak az érdekeljen most, hogy kivel van dolgom, nem lehet, hogy egy szinte idegenbe beleszeretek. Az lehetetlen, az észnek erősebbnek kell lennie a szívnél. Vagy pont fordítva, hagyjam, hogy a szívem megrészegítse józan szívemet.? Ez egy igazán bonyolult dolog, valószínűleg még egy jó darabig nem kapok választ a kérdésemre. De talán nem is olyan nagy baj ez. Össze kell szednem magam. Már jó 10 perce csak meredtem egyenesen a plafon felé, majd hirtelen a mellettem fekvő fiúra néztem... csukva voltak a szemei. Halvány mosoly húzódott ajkain, erre a látványra teljesen elöntötte a testemet a melegség, s az én ajkaimra is kósza vigyor szökött. Hogy lehet valaki ilyen helyes? Ez lehetetlenség, hogy valaki ilyen Adonisz legyen! De nem, hiszen itt fekszik mellettem. Ekkor egy egészen fura kérdés jutott eszembe. Hány éves is lehet ő? És rájöttem, hogy lényegtelen, most még az. ez csak egy eléggé aprócska tudnivaló az igazi kérdésem mellett. Teljesen elbambultam, és valószínűleg ő is érezte, hogy őt fürkészem ugyanis szikraként pattantak ki pillái, mitől rendesen megijedtem. Ugrottam egyet az ágyon, mire ő kinevetett.
- Na... ez nem volt ennyire vicces. - Ütöttem meg picit a vállát persze én is nevettem saját magamon.
- Tudod, te teljesen más vagy mint a többi lány. - Mosolygott Kevin rám.
- Ezt most hogy érted? - Fordultam teljes testemmel felé.
- Úgy, hogy tudom nagyon jól, hogy ha egy másik lánnyal feküdnék egy ágyban ő már rég rám mászott volna. - Elgondolkoztam... még szerencse, hogy én nem vetettem rá magamat egyből, na jó nem, engem most csak egy dolog érdekelhet, méghozzá, hogy ki ő?
- Látod ebben igazad, é más vagyok mint a többiek, nem azért vagyok vagy azért akarok egy fiúval lenni, hogy kielégítsen engem olyan téren. Ha egy fiúval akarok lenni vagy egy fiúval vagyok azt azért teszem mert azt a fiút szeretem, és nem csak arra kell nekem. - Lassan felültem az ágyban, és a hátamat a falnak támasztottam, lábaim magam előtt voltak magam elé húzva, kezeimet keresztbe fontam térdeim felett, majd megtámasztottam fejemet kezeimen. Szemem sarkából végignéztem ahogy Kevin is felül, és mellém csúszik, rátámaszkodik egyik karjára, majd kérdőn néz rám.
- Most mi van? - Mosolyodtam el édeskésen miközben felé fordítottam a fejemet, bevallom el is pirultam, s pár másodpercen belül elfordítottam a fejemet, nem bírtam állni azt a szép nézését.
- Semmi... - Mosolyodott el.
- Csak? - Húztam fel a szemöldökömet, ilyenkor mindig van valami... csak... vagy de...
- Olyan furcsa, hogy alig ismersz, és ilyeneket elmondasz nekem. Tényleg olyan különleges lány vagy ahogy gondoltam. - Mosolygott rám, amibe megint belepirultam. Hogy lehet így mosolyogni?
- Hát szerintem megbízhatok benned, és amúgy is miért ne mondanám el? - Nevettem zavaromban, s tulajdonképpen azt sem tudom mit hablatyolhattam össze vissza.
Zavartan nyújtottam ki lábaimat, majd ellöktem magam a faltól, s felálltam az ágyról, lassan elindultam ki az erkélyre. Gyönyörű látvány volt, ahogy egyre jön fel a telehold. Imádtam, kicsi korom óta rajongok az ilyen éjszakákért. Éreztem, hogy mellém lép Kevin, és hogy engem néz.
- Nem fázol? - Lépett mögém, és átölelt hátulról. Még ha nem is fáztam volna, akkor se mondhattam volna azt hogy nem, hiszen tudtam mire megy ki a játék. Hátra döntöttem a fejemet a mellkasának. Jóval kisebb voltam mint ő, de nem zavart. Elmosolyodtam, és melegség járta át a testemet, ahogy az erős karok átfonódtak a derekamon, lassan a kezeire csúsztattam a kezeimet, bevallom féltem, hogy mit fog reagálni erre, de csak erősebben húzott magához. Lágy szellő járta át a temetőt, mire az erkélyemről nyílik a kilátás, s a szellő felénk közelgett. Meglengette a kertünkben álló fűzfa hosszú lelógó ágait, majd belekapott a hajamba is. Mély levegőt vettem, majd éreztem hogy a fiú vállamra hajtja fejét.